Zsuzsa néni meséi [antikvár]

Böszörményi Barabás Zsuzsa Azok közé a ritka édesanyák közé tartozik, aki három apró magyar legényke által rárótt anyai kötelességek mellett — írni is képes. Verset és prózát ír kicsiknek és felnőtteknek. Vagyis kicsik és felnőttek is tanulhatnak meséiből. Itt csak meséivel foglalkozom, így verseiről nem szólok. A meséi egyszerűek. Első olvasásra megérthetők. Mindegyiket az életből veszi, — talán éppen kis fiacskáit nevelgetve jutnak az eszébe. Csak édesanya választhat ilyen témákat. Az édesanya, aki együtt él gyermekeivel. Zsuzsa néni nemcsak átélte meséit, hanem úgy meséli el, hogy gyakran beleéljük magunkat a történetkébe, mintha mi volnánk anyukának a ,,drágaságai". Tehát személyhez szóló mesék ezek és egyben a valóságból merítettek. Ezért van az a varázserejük, hogy kicsit gyermekké teszik a felnőtteket is! ,,A hetyke kakas és a tücsök" — ben bár az állatvilág kedves alakjait rajzolja meg a kis csibéktől a még kisebb tücsökig; meseértő nyelvén olyan egyéni módon ruházza fel őket cselekvő akarattal, ami már-már meghaladja a mesei elemeket. Zsuzsa néni azonban bájos hangjával, színes leírásával és állatbarát szeretetével átsegíti magát ezen a kissé túleleven, emberekre jellemző, fordulatos udvari jeleneten. Mindezt úgy teszi, hogy állatalakjai végül is nagyon természetesekké válnak. Allatok maradnak. Mindez kitűnő megfigyelő képességéről tanúskodik. Ez a mese méltó a többiekhez. Mit mondjak még erről a kis mesegyűjteményről? Minden esetre annyit, hogy e könyvecske olvasását első sorban ajánlom a szülőknek, akik tovább adhatják gyermekeiknek. Hálásak lesznek érte! Croydon, 1964 szeptember havában. A kiadó.