Jókedvű könyv - Új gyüjtés [antikvár]

Részlet a kötetből:A MOSOLYGÓ ŐSZBETYÁR A szép őszi nap olyan, mint a derűs öregember. Azt pedig én nagyon szeretem. Azt gondolom, hogy az öregségnek a fiatal viharokon túlnőtt őszi bölcsessége emberibb, mint a lázongva hányódó-vetődő ifjúság. Az öregeket szeretem, a bölcs rezignációval mosolygó öregeket. Urambátyám pipafüstbe mélázó derűjét szeretem és kedves nénémasszony minden bajokon felülemelkedő fej bólintását. Vidéken jártomban egy ilyen derűs öregúrról hallottam. Vidéki tiszteletes, eklézsiája igen szegény, a paplak az evangéliumi szegénység példáját mutatja. Nőtlen az öreg, egyedül tesz-vesz a házban, éjjel sokszor felébred, benyúl maga alá a szalmazsákba, kihúz egy szál szalmát, azt használja fidibusznak s a vaksötétben tűnődve elpipázgat. Isten őrzi, hogy magára nem gyújtotta a házat. Hát egyszer mi történik: betyár jön a paplakba éjszakának évadján. Mert ma is akad még betyár a vidéken. Az újságok ma inkább betörőnek hívják, de a lovon járó betörőt nekem jobban esik betyárnak hívni.