Kurucok csillaga [antikvár]

Részlet a könyvből: Szeliden mosolygó esti fény aranyozza meg a Beszkidek erdős ormait. Az áldozófélben levő őszelői nap utolsó csókjait hinti a százados tölgyek sárgásba játszó koronájára s a felhőkbe ágaskodó fenyőszálak örökzöld sudarára. Az ormok sziklás magasán csak az éjjeli nyugodalmára térő bérci sas hatalmas szárnyarebbenése hallatszik néha, különben mélységes csönd.