Bővebb ismertető
Legyünk humorunknál - írom le a legjobb jótanácsot e könyv előszavának első szavaival. Vihetjük-e valójában többre az életben, juthatunk-e nagyobb lelki és erkölcsi magaslatra, mint akkor, amikor humorunknál vagyunk, ha van, ha volt, ha semmi áldozatot nem kímélve visszaszereztük, ha sikerült humorunkhoz visszatalálnunk, ha ismét önmaga lehet valaki, ha "nevetve válik meg múltjától", de szemébe tud kacagni a jövőjének is, bölcs derűvel, tehát bátran, felülkerekedik azon, ami nevetséges, tud mulatni önmaga önkéntelenül vagy szándékosan feltárt hibáin is, a saját számlájára is mer nevetni, a mások kaján nevetésének az önirónia bűvös-bájos eleganciájával megy elébe, nem érzi úgy, hogy "emberi méltóságán esik csorba, ha nevet, mint a fakutya" (Kosztolányi Dezső). Nevetni jó; ha mosolyra derű jő. René Descartes azt tanácsolta, hogy hárítsuk el magunktól (és legalább szeretteinktől) a szomorú gondolatokat, mivel ártalmasak az egészségre, ráadásul megnehezítik minden ügyünk sikerét. A humor latinul valamikor egyszerűen csak nedvet, nedváramot jelentett, víg és vidám keringését az éltető kedvnek, ezek szerint aki nedvtelen, az kedvtelen is, tehát szárazpipás, tizenkilencedik századi szóval kedélysenyvben szenved, enyhébben: kedélye borús, elméje sem borongástalan.
1944-ben született, Sepsiszentgyörgyön. 1967-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–román szakán.
1968 és 1971 közt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című hetilapnál volt riporter. 1971 és 1980 között a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott Bukarestben, majd Kolozsvárott. 1980-tól két esztendőn rovastvezetője volt az Utunk című irodalmi hetilapnak. 1984 óta élt Magyarországon, ekkor a Magvetőnél lett szerkesztő, és ezt a pozíciót töltötte be egészen 1989-ig. Ezt követően egy éven át a Magyar Napló versszerkesztője volt. 1991 óta alkotott szabadfoglalkozású íróként, valamint a Budapest Filmstúdiónál dramaturgoskodott. Több színművét, rádiójátékát mutatták be, rendszeresen közölt műkritikákat is. 2008. október 2-án hunyt el, Ajakír című, utolsó regénye megjelenésének hetén.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kirakat (1981), Kísértethajók - válogatott és új versek (1986), Álkulcsok - színjátékok (1986), Titkos fegyverek (1988), Elhallgatások (1989), Titkos fegyverek - A céda nyúl - Adam Adam (három regény, 1990), Remény (2002), Ajakír (2008)
Díjai
A Román Írószövetség Prózadíja (1977), SZOT-díj (1985), Füst Milán-jutalom (1987), A Jövő Irodalmáért Díj (1988), József Attila-díj (1990), A kolozsvári Magyar Színház Drámapályázatának díja (1992), Az EURÓPA 1968 pályázat díja (1993), Kortárs-díj (1993), A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatának nívódíja (1994), Az MTI-PRESS tárcapályázatának különdíja (1994), Déry Tibor-jutalom (1997), Bezerédj-díj (1999), Tiszatáj-díj (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2004), Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2006)