A bori halálút regénye [antikvár]

Részlet a könyvből: Indulás Szerbiába Amikor 1944 május 17-én bevonultam Vácra, azt hittem, három hónap múlva leszerelek és ha „feketén" is, de folytathatom mesterségemet, az írást. Mert 1938-ban én is elvesztettem szerkesztőségi íróasztalomat, de nem vesztettem el a hitemet abban, hogy a hitleri rémuralom véget ér és felszabadul az ország, a lélek és a töltőtoll is. A töltőtollal ugyan egy kis baj van, mert 1944 szeptember 21-én, amikor visszafelé jöttünk a bori halálmenetben, német katonák kifosztottak bennünket. Pozserovácon elvették a töltőtollam is. Később, amikor Cservenkán húszasával vittek bennünket kivégezni és minden holminkat, értéktárgyunkat a téglaégető kemencékben hagytuk, eszembe jutott, mennyire sajnáltam Pozsarevácon a töltőtollamat. De kezdjük sorjában . . .