A Fekete Özvegy [antikvár]

Két óra elmúlt, mire Kapuváry hazaért az erdőkertesi MÁV-lakótelepre. A nap jól indult, lánya, a harmadikos Hermina hosszú betegeskedés után végre újra iskolába ment reggel, és feleségét is családbarátabb munkahelyre küldte a környék legnagyobb biztonsági cége. Végre nem huszonnégy-negyvennyolcban dolgozott, és nyolc éve először nemcsak háromdanos dzsúdós múltját kamatoztathatta, hanem két felsőfokú nyelvvizsgáját is. - Talán mostantól egy kicsit nyugodtabban élünk majd - gondolta a már jócskán őszbe hajló férfi. Kapuváry Péter hosszú éveket szolgált az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztályán, majd a rendszer-és struktúraváltás után a frissen életre hívott Nemzeti Nyomozó Iroda kiemelt gazdasági ügyekkel foglalkozó részlegén lett operatív tiszt. Elfogásokban, rajtaütésekben ugyan az elmúlt tíz évben már nem nagyon vett részt, de sokaknak szerzett kellemetlen perceket, ahogyan koncot nem engedő kopóként gyűjtötte be az információkat, és ha kellett, apró szilánkokból rakta össze azt, amit mások még csak sejteni sem mertek. 2011 telén behívatta a főnöke, és röviden annyit mondott: - Kell a vérfrissítés, Péterkém, eljárt feletted az idő. Nem értesz a számítógéphez, nem vagy képben. Négy éved van még a nyugdíjig, addig rendelkezési állományba helyezünk, a fizetésedet kapod továbbra is. Kapuváryt nem érte váratlanul a bejelentés, egyre kevesebb ügyet kapott, egyre több nyomozását szüntették meg, és egyre több anyaga végezte SZIGORÚAN TITKOS minősítéssel az irattárban. Egykedvűen visszament az irodájába, és délutánra már ki is takarította az aktáit rejtő lemezszekrényt. - Ennyi volt! - gondolta magában, miközben a pályaudvar felé sétált. - De talán jobb is így. Nem fáj a fejem, és reggelente nem kell szembeköpnöm magam a borotválkozótükörben. Es ami a legfontosabb, végre a lányokkal lehetek. 7