A Fiastyúk fedőnevű államtitok [antikvár]

Azért jó a gyereknek, mert mindenből csak annyit leit, amennyi látszik. Bevezető Nyíltszívű fiatalok voltunk. Pályakezdő mérnökök, még a diákévek hatása alatt, együtt bulizgatva tovább. Ám ahol nincs gyülekezési szabadság, ott gyanús és ellenőrizendő mindenfajta összeröffenés. A nyolcvanas évek Magyarországán éberen óvták az állambiztonság emberei a proletárdiktatúrát, a köztulajdont, megvédve a szocializmus vívmányait, minden külső és belső, valós és vélt ellenségtől. S aztán, a rendszerváltást követően, ugyanők, ugyanolyan titkosszolgálaű eszközök bevetésével őrizték a magánvagyont, a kapitalista társadalmat, szolgálták a polgári demolo-áciát. Meló-meló. A hatalomgyakorlók el nem tudják képzelni, hogy nélkülük is működhet a világ. Hogy léteznek olyan összejövetelek, ahol róluk szó sem esik. Ahol nem az ö dicsőítésük vagy megbuktatásuk a téma. A hatalomvesztéstől rettegő hatalom kedvelt eszköze a megfélemlítés. Mivel nem tiporható el simán az ellenlábas, indokot kell találni, s addig is saldcban kell tartani. Ugyanakkor saját legitimitását, intézkedései jogosságát is lépten-nyomon bizonygatnia kell annak a hatalomnak, melynek országgyűlési képviselőit egyetlen jelölt közül választhatja meg a nép. Persze, ha van sör, virsli meg meccs, ki fog filozofálgatni az ilyen hülyeségeken? Voksolj magyar! Addig nincs baj, amíg mást visz el a rendőr! Sörözések, borozások velünk is megestek. Túrázgattunk, csavarogtunk, kocsmákban és présházakban múlattuk az időt.