A Golgota útján [antikvár]

A Gulág-jelenségÉs a magyar holokausztA szigetvilág történetét én nem merem megírni: nem jutottam hozzá, hogy elolvassam a dokumentumokat. De vajon hozzájut-e majd valaha valaki? Azoknak, akik nem akarnak EMLÉKEZNI, elég idejük volt és lesz is arra, hogy minden dokumentumot megsemmisítsenek."(Szolzsenyicin)Valami ilyesmit érzek én is e sorok, emléktöredékek felleltározójaként. Szolzsenyicin könyve megjelenése óta egy híiáa4jj^ninnek és hóhértársaiknak a világtörténelem színpadjára való berobbanása óta épp 100 év telt el. És most is azoké a szó, azoké a cselekvés lehetősége, akik nem akarnak tetteikre emlékezni. A vörös holokauszt még ma is tabu. Be van seperve valahová egy hatalmas szőnyeg alá. Csak egy nevet ismer vagy emleget a világ az emberiség hóhérai közíil: a jiidere^S a Lenin, Sztálin és Trockij bűne, a Bérija és Blohin bűne, az emberiség eme hóhérainak bűne nem bűn. 'V^gyajCun^Bél^ és Szamuely Tiborok, a Rákosi Mátyások és Kádár Jánosok, a Gh. Gheorghiu-Dejek, Honeckerek és a többi kommunista bűnöző bűne sem bűn. Takaró boríttatík szörnyű tetteikre, s miközben ma is szolgálatban álló utódaik dfes-tett cégtábláik mögé rátett silány lényüket továbbra is on mutogatják a vil%)olitika színterén, ama képzeletbeli takaró sarkait huzigálják kinnebb és kinnebb, hogy a szörny-idők igazi mivolta tovább is rejtve maradjon.Próbáljuk hát legalább fellebbenteni azt vagy azokat a takarókat. És próbáljuk felvillantani az emberiség legszörnyűbb bűnöseinek a bűnét. A Vörös Pokol bűnét. Melyre már vagy még mindig csak az emlékezés utal. Azok emlékei, akik túlélték azt, és nem vitték emlékeiket a sírba.Szolzsenyicin óta tudja a világ másik része" is nyíltan, már nyilvánosan is, hogy a magát szabadság földjének föltüntető úgynevezett szocialista társadalom"-ban micsoda szörnyvilágot hozott létre, bontakoztatott ki egy ott befészkelődött - vagy oda befészkelt, bevezényelt - alj-erő, melynek legfőbb jellemzője a minden addigi elképzelést felülmúló embertelenség volt. Sejtései a látóknak" voltak addigis, de voltak olyanok is - a többség akik csak a propagandát vették onnan, a szalon-kommunisták eszme-propagandáját innen, azok hosszú időn keresztül hihettek, sőt hittek is e rendszer világmegváltó voltában. Az emberiség tehát két módon viszonyult az új eszméhez. Látott és nem látott.-5-