A három nővér [antikvár]

Prológus Varannó, Csehszovákia 1929. június A három nővér, Cibi, Magda és Livi a házuk kicsi kertjében ülnek, szorosan körbevéve az édesapjukat. A leander, amit édesanyjuk olyan eltökélten próbált életben tartani, vigasztalanul kornyadozik a kert sarkában. Livi, a legfiatalabb, még csak hároméves kislány talpra ugrik, nem bír egy helyben ülni, a természete nem engedi. - Livi, ülj le! - szól rá Cibi. Hétévesen ő a legidősebb, és az ő dolga, hogy leteremtse a húgait, ha azok nem viselkednek rendesen. - Tudjátok, hogy a papa beszélni akar velünk. - Nem - jelenti ki Livi, és tovább ugrabugrál az üldögélők körül, mindegyiknek rácsap a fejére elhaladtában. Magda, a középső nővér, ötéves, egy elszáradt leanderágacskával rajzol képzeletbeli alakokat a porba. Meleg és napos ez a nyári délután. A hátsó ajtó nyitva áll, hívogató a forróságban. A frissen sült kenyér édes illata árád kifelé. A két ablak - egy a konyhából nyílik, a másik a család kicsi hálójából - látott már szebb napokat is. Lepattogzott festék borítja a földet, a tél ott hagyta a nyomát a kis házon. A kerti kaput elkapja és bevágja a szél. A retesz törött, a papának ezt is meg kell javítania. - Gyere ide, kiscicám! Ülj az ölembe! - szól oda a papa Livinek