Bővebb ismertető
Köszönöm barátnőmnek, Koló-Szujó Editnek a forrásanyagok M
felkutatásában való segítséget és fiamnak, Joakimnak, hogy most is, mint mindig, végig bátorított és mellettem volt.
Előszó ,'i;!
Hogy miért pont Drakula? Még mielőtt bárki kötözködne, miszerint főhősünk, Andrásy György nem is volt vámpír, hadd közöljem, hogy az „eredeti" Drakula sem volt az. Bram Stoker könyvében szerepel először vámpírként, és mivel az azt követő filmek és további könyvek már vérszívóként ábrázolták, így él tovább a köztudatban, hatalmas fogakkal és hosszú palásttal. Sajnálom, hogy le kellett ezzel rombolnom egy mítoszt, de tudtommal ez az igazság.
Kétegyháza egy nagyközség, ami Békés-megye délkeleti részén fekszik. Nagyon szép, gondozott kis falu, ezt senki nem vitathatja. Lakóinak harminc százaléka román, ezáltal a falu az egyik legnagyobb román nemzetiségű település hazánkban. Többségében azonban magyarok élnek itt, és a lakosok néhány százaléka pedig roma. A kétegyházi emberek hol kisebb, hol nagyobb egyetértésben élik itt mindennapjaikat. A lakosság száma jelenleg alig négyezer fő, de bátran kijelenthetem, hogy ez egy élettel teli falu, ahol élni jó és élni érdemes. Ha ebben bárki kételkedne, a történet végére érve maga is rádöbben majd arra, hogy voltak olyan időszakok e kegyetlenül megtépázott település életében, amely időkhöz képest a mai állapot a nyugalom szigete, mondhatni igazi „aranykor". Bár azok a szakemberek, akiknek a pénzcsinálás a munkájuk, azt állítják, hogy jelenleg az egész világ az aranykorát éri. Ha ez így van, nem tudom, mi a helyzet az afrikai éhezőkkel. Talán meg kellene őket is kérdezni, hogy nekik mi a véleményük erről, mármint a jelenlegi aranykorról. De az én személyes ii
véleményem egyébként az, hogy ez a mi bolygónk el tudná tartani az '
összes rajta élő embert, ha a kitermelt Javak logikusan lennének )
elosztva. Azonban, sajnos, sokan úgy el vannak foglalva a saját önzésükkel, hogy nem nnarad idejük másra. De, ne kanyarodjunk el ennyire az eredeti színhelytől, Kétegyházától!
Nekem van egy álmom. Lehet, hogy az is marad, de azt legalább senki nem tilthatja meg nekem, hogy álmodozzak. Az én álmom egy katarzis, egy mindent elsöprő tisztulás. Talán ha megtudjuk, hogy őseink, akiknek vére az ereinkben csörgedezik, milyen borzalmakon mentek keresztül, rájövünk arra, hogy talán nem is akkora probléma az, ha a szomszéd nem ugyanazt a politikai nézetet vallja, mint amit mi. És talán az is bocsánatos bűn, ha a postás rossz helyre dobja be a levelet. Attól vagyunk egyéniségek, hogy különbözőek vagyunk. És azért hibázunk, mert emberek vagyunk. Nem kell ezt túlkomplikálni. Csak szeretni kéne egymást. Önzetlenül, érdek nélkül, nem erőltetve, csak tiszta szívből szeretni, ahogy Jézus is tanította.
Aki Kétegyháza főutcáján végigmegy akár egyszer is az életében, az sosem felejti el ezt a falut. Nem sok ilyen csodaszép főutcával és főtérrel rendelkező települést ismerek. Idegenként számíthat rá, hogy az emberek majd megbámulják, megnézik maguknak. Na de, melyik faluban nincs ez így? Emlékszem, amikor kislánykoromban beutaztunk Békéscsabára, a piacra és én nem értettem, miért mosolyog meg minden néni és bácsi, amikor én, falusi kislány mindenkire ráköszöntem kedvesen, és hangosan, hogy csókolom.
Nekem különösen kedves ez a falu, hiszen itt születtem és itt éltem közel harminc éven át. Azt, hogy itt születtem, szó szerint értem. Otthon születtem, de ahogy azt életem első könyvében, a Nika csendjében is szomorúan leírtam, papírforma szerint mégsem így történt. Ugyanis abban a kórházban, ahol néhány órával később, mint újszülöttet elláttak, az osztályvezető orvos ráparancsolt az édesanyámra, hogy igenis, írja alá, hogy a kórházban szült meg engem.