Akinek nincs árnyéka [antikvár]

Részlet a könyvből:"- How do you do!- How do you do! - Jobb helyen is találkozhattunk volna, uram. - Valóban, uram - bólogatott szomorkásán a kisöreg, és olyan illedelmesen ült keskeny habszivacs-ágyán a sötétkék takaró szélén, hogy a belépő magas, erőteljes férfi majd a szeme közé nevetett, pedig az ő háta mögött éppen abban a pillanatban kattant be diszkréten a cellaajtó zára. Az új embert ez cseppet sem zavarta. Otthonosan elhelyezkedett a másik ágyon, és mint valami kedves, esetlen állatot, szenvtelen derűvel szemlélgette cellatársát. Sovány, szürke emberke volt a másik, talán közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Sötétkék, kifényesedett posztóruhát viselt, amelyet gyakran vasalhatott, hogy némiképpen a jólöltözöttség és ápoltság látszatát keltse."