Amit nem felejthetünk... [antikvár]

ELŐSZÓ Mi a történelem? Victor Hugó szerint a múlt visszhangja a jövőben. Már a kiadvány címe maga is üzenet a mának, a jövőnek: „amit nem felejthetünk". Száz év hadtörténelmét átfogó, sokak visszaemlékezéseit felölelő kötet tanulmányozásába kezd az olvasó. Ez a nem szokványos, erősen szubjektív hadtörténelem nemcsak csaták, ütközetek leírásából áll, hanem az előttünk feltáruló személyes sorsok megjelenítéséből, az egyedi írások tanulságából is. Minden történet egyedi, ám közös bennük az, hogy a szereplők nem történelmet csináltak, csupán elszenvedték azt. Ezek a féltve őrzött személyes naplók annyira hitelesek és életszerűek, hogy érdemes őket közreadni. Az egyáltalán nem szürke krónikák szinte az olvasó elé vetítik a világháborúk poklát és borzalmait, az ott átélt eseményeket, a szenvedő ember, a katona sorsát a háborúban. Ez a gyűjteményes írás nem regény, nem klasszikus írók szerzeménye, hanem különleges körülmények között átélt emberi történetek gyűjteménye. A feladatát esküjéhez híven teljesítő, hazáját szerető magyar katona őszinte, fájdalmas, izgalmas visszatekintése, önvallomása a háború, a forradalom mindennapjairól, küzdelmeiről elgondolkodtató, egyben döbbenetes. Az írások arról szólnak, hogy a háborús időszakok eltérnek a békeidőktől. Más a frontszolgálat, olyankor más a katonaélet, de az otthon maradók élete is. A katonák a hadseregben fegyvernemüktől, szakcsapatuktól függően, szoros kötelékekben olyan speciális tulajdonságokra tesznek szert, amelyek máshol nem sajátíthatók el. Ezek közé tartozik a parancs iránti engedelmesség, a bajtársiasság vagy a hősiesség. A bajtársiasság a katonai szervezetek sajátossága, amely a kötelességérzetből, egymásra utaltságból a hadsereg belső szabályozottságából, az egymás iránt érzett felelősségből, a veszélyhelyzetekre való reagáló készségből fakad. A bajtársiasság és az összetartozás érzése különösen erős tulajdonság a harceszközök közös kezelőinél. A katonák az összetartozásukat, értékeiket, hagyományaikat, fegyvernemi kultúrájukat összekovácsolódásuk után még hosszú ideig megőrzik, legtöbb esetben jóval túl a katonaidő letelte és a háború után is. Az írásaikat közreadók szolgálatuk alatt olyan eredeti élményekre tettek szert, melyeket, bajtársaik emlékét is életben tartva, életük végéig megőriztek. A könyvben leírt események óta új generációk nőttek fel. A ma élők nagy többsége híradókból, filmekből, történelemkönyvekből tájékozódhat a háborúk szörnyűségeiről. A krónikások, akik az utókor számára megénekelték az egyszerű frontkatonák küzdelmeit lassan távoznak az élők sorából. A mű értéket teremt - mert az olvasó elé tárja a háborús múltat, tartalmat ad a katonai eskünek, a szolgálatnak, a helytállásnak, a hűségnek, az alázatnak, az önfeláldozásnak.