Aranykalitka [antikvár]

H evesen dobogó szívvel, bár kicsit bűntudatosan bámulta a kigyúrt testű, félmeztelen skótot. A férfi egzotikus jóképűsége, vörös lobonca és finom borostája, mint mindig, most is elbűvölte. Elképzelte, ahogy beletúr a göndör fürtök közé, aztán lassan végigsimítja a feszesen domborodó mus-culi thoracis^-t. Beleborzongott a vágyba. Képzeletében ujját finoman végighúzta a férfi kockás musculatura abdominis^-át, majd a kilt szegélyét megragadva magához rántotta. Szinte érezte az ajkát harapó fogakat, a borosta karcolását az arcán, nyakán, mellén. Álmodozásból a folyosóról beszűrődő halk léptek nesze riasztotta fel. Kapkodó mozdulatokkal, remegő kézzel dugta az ágyterítő alá a gyűrött szegélyű képeslapot, felkapta az éjjeliszekrényen heverő könyvek egyikét. Mire nyílt az ajtó, már úgy látszott, mintha mélyen belemerülne az olvasásba. - Assia, gyermekem, mit csinálsz? 'mellizomzat ^hasizomzat