Az olaj regénye [antikvár]

A petróleum mint regényhős Ennek a regénynek a hőse bizony egy szutykos, ragacsos, sárgásfekete színű, szurokillatú folyadék. Elismerem, hogy küllemét tekintve ez a sötét trutymó nem igazán versenyképes a manapság sokkal divatosabb sellőkkel és vámpírokkal. De azért ne becsüljék le, mert az én hősöm viszont már sok évtizede jótékonykodik ezen a földön: energiát és fényt ad, gyógyít és szépít, táplál és melegít, futtatja autóinkat és röp-teti gépmadarainkat. Hogy nemcsak jótékonykodik, hanem pusztít is? Hát igen A történet pedig olyan izgalmas, mint maga a világ, amelyben élünk, s amelyben mindig minden változik. A mécseseket évszázadokig bálnaolajból készítették De hol vannak már azok a mécsesek? A vitrinbe költöztek. Es hol van a bálnaolaj? Bálnából is alig pár ezer maradt. Távol vagyunk már a petróleumlámpától is, melynek lángját a földből előszi-várgó kőolaj táplálta. Szerte a világon olajkutak tízezrei szívják mohón a föld folyékony kincsét, de vannak helyek, sajnos Magyarország is ezek közé tartozik, ahol már csupán az utolsó cseppjeit hoz-