Café Atlantis [antikvár]

Kiadói borítója hiányzik. Táblák sarkai rojtosak.
Vagy két éve, röviddel "Sanghajba menekültem" című könyvem megjelenése után, sokan fordultak hozzám levélben és személyesen azzal a kérdéssel, miért nem írok életemnek arról a szakaszáról is, amely megelőzte a hitleristáknak 1938 márciusában történt bevonulását Ausztriába. A könyvben ugyanis azt olvasták, hogy a Tanácsköztársaság négy hónapja alatt részt vettem a szocialista Magyarország építésében, hogy az ellenforradalom felülkerekedése után menekülnöm kellett s bizonyára a kortárs közelségéből láttathatnám azt a darab történelmet, amely 1919 és 1938 közé esik. Így határoztam el, hogy az előző két évtized eseményeiről is beszámolok az olvasónak. Nem naplószerűen, mert feljegyzéseimet a kalandos és hajszolt emigránssors megsemmisítette, csak töredékesen és úgy, hogy a fontosabb állomásokra, a kis sikerekre és a nagy buktatókra, a premier planban izzó képekre és a kortársak egyre fakuló sziluettjeire emlékezem. Ne várjon tehát tőlem senki pragmatikus történelmet; amit adni tudok, az színfoltok, jelenetek, történelmi csúcs- vagy mélypontok előhívása az emlékezet csorba lemezeiről.