Egy ház Budán [antikvár]

Kedves Olvasó! Budán, valahol Zugliget és Pasarét között áll egy ház. Nagy vadgesztenyefák vették körül, tavasszal ezernyi fehér virággyertyával borítva, télen pedig fekete, csupasz ágaikkal maszkolva az eget. A házban élt egy család; apa, anya és két lánygyermek. A hát előtti úton még széles hátú muraközi lovak húzták a szekereket, és nyári délutánokon tárogató fájdalmas hangja szólt a könnyező hegyekben. A gyerekek karácsony előtt Liebnez bácsi játék-tárjegyzékét bújták, és Stühmez dobozban tartották a fűznivaló gyöngyökkel. Az életmódjuk már eltűnt, és soha többé nem fog visszatérni. Ha kíváncsi rá, milyen volt, nyújtsa a kezét, és én elvezetem Önt elsüllyedt világukba. Keressünk majd langy-meleg fojást egy pusztán, számoljuk a piros pipacsokat, röpcédulákat kapdosunk el a levegőben, sütünk lófasirtot, és igen, temetünk halottat a kertben. Aztán szétrobban körülöttünk a zsarnokság világa, és egyesen távoli országokba repülnek. Eközben találunk tisztességet, szorgalmat, egymás megbecsülését és jó ízlést. Egy polgári világot. Kérem, lapozzon bele ebbe a könyvbe, és jöjjön velem!