Egy igaz ember [antikvár]

Részlet a könyvből:"A csillagok még élesen-hidegen csillogtak, de kelet felől világosodott az ég. A fák már kiváltak a sötétségből és koronáikon hirtelen olyan erős és friss szél csapott át, hogy az erdő egyszeriben megelevenedett, erőteljesen és csengően felzúgott Az évszázados fenyők riadtan, zizegő suttogással egymáshoz hajoltak és remegő águkról puhán hullott alá a száraz zuzmara.A szél éppoly gyorsan elült, mint ahogyan támadt. A fák újra hideg meredtségbe némultak. Olyan teljes és ünnepélyes volt a csend, hogy egyszerre hallhatóvá az erdőben minden hajnali zaj: a farkasok falánk marakodása a szomszédos réten, a rókák óvatos ugatása és egy éppen felébredt harkály első, bizonytalan kopácsolása, mely olyan csengőn visszhangzott az erdő csendjében, mintha nem is egy fa törzsét, hanem hegedű síma lapját veregetné."