Egy jelentéktelen nő [antikvár]

PROLÓGUS Franciaország az összeomlás szélén állt. Kiégett autók mindenfelé az árokba borulva, még tele az egykor annyira féltett rakománynyal. Babák, tükrök, órák és egyéb személyes holmik hevertek szanaszét a földön kilométereken keresztül. A legkülönbözőbb életkorú tulajdonosaik ott feküdtek mellettük a forró porban, és még nyöszörögtek, vagy már képtelenek voltak hangokat kiadni. Emberhordák özönlöttek el mellettük, az éhség és a kimerültség véget nem érő menete. Hajtotta őket a félelem, napokon át nem mertek megállni. Tízmillió nő, gyerek és idős férfi menekült, mindannyian Hitler keleti és északi határ felől betörő tankjai elől. Egész városok indultak útnak, hogy szinte esélytelenül, de megkíséreljék elkerülni a német villámháborút, ami egyébként biztosan elnyelte volna őket. Menekülés közben mindenhol lázas beszélgetések folytak a német katonákról, akik ujjongtak örömükben, hogy ennyire könnyen ment a hódítás. A levegő sűrű volt a füsttől és az oszló holttestek bűzétől. A csecsemőknek lehetetlen volt tejet szerezni, az idősek állva haltak meg. A túlterhelt régi tanyasi szekereket húzó lovak görnyedeztek és vicsorogva, izzadva kínlódtak. Az 1940-es