Egy középosztályi sors a XX. században [antikvár]

Előszó Ijj. Torjay Valter előszava a ¦z az írás eredetileg nem közlés céljából keletkezett. Édesapám, Dr. Torjay Valter nyugalmazott főorvos nekünk, a szűkebb családnak, gyermekeinek és unokáinak vetette papírra élete élményeit. Nem igazán örült volna annak, ha megjelenik. Egyrészt úgy érezte, hogy ez csak ránk tartozik, másrészt nem szerette volna, ha hiúsággal vádolják. Mindezt le kellett szögeznem a kezdet kezdetén, de ezek után az is indoklást vár, hogy miért tartja most mégis a kezében a kis kötetet a kedves Olvasó. Én voltam ebben a ludas. A történetek többségét évek óta ismertem, bár Édesapám néha kirukkolt valami olyannal, amit még soha nem hallottam. Mindezekről tudtuk - Ót ismerve -, hogy valóban hitelesek. Életének epizódjaiból kikerekedik az ún. „úri középosztály" utolsó generációjának sorsa. O már a megcsonkított országba született, de abba a társadalomba, amely még az egységes Magyarországon nőttfel, és annak visszaállítását evidenciaként kezelte. Tudjuk jól, hogy a megcsonkított Haza milyen csodálatos kulturális, tudományos és technikai eredményeket tudott felmutatni. Mindezekről beszélni mégma sem nagyon szoktak. (Akár arról a futballválogatottról, amely 1938-ban Sárosi doktor vezetésével éppúgy ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, mint a kommunista érában Puskásék.) Ennek a társadalomnak szokásait, értékrendjét tükrözik Dr. Torjay Valter emlékiratai, és jól jellemzik azt a helyzetet, amelybe e társadalom tagjai a második világháború után kerültek. A fő ok azonban,