Egy magyar anya naplója [antikvár]

Egy hideg februárvégi este kaptam a megdöbbentő hírt: Lieszkovszky Vladimír barátom, máltai rendtársam kórházba került súlyos daganatos betegséggel. Az orvosok szerint a kór annyira előrehaladott, hogy tehetetlenek, Vladinak napjai vannak hátra. Néhány nap múlva felhívott telefonon közös barátunk, dr. Atzél Endre - a csángó magyarok legendás Bácsi Bandija -, aki minden nap látogatta egykori rabtársát. Vladi üzente nekem, hogy másnap délelőtt menjek be hozzá, mert négyszemközt szeretne velem beszélni. Minden dolgomat félretéve a megadott időpontban ott ültem Vladi ágyánál. Elmondta, hogy betegségéről mindent tud, és kevés ideje van hátra. Azért kérte, hogy keressem fel, mert egy nagy mulasztását szeretné pótolni segítségemmel. Elmondta, hogy küzdelmes élete volt, de ez most nem számít. Csak az fontos számára, hogy megtudja a világ, édesanyja mennyit szenvedett. Mert a XX. század sok szenvedést hozott a világban, s erre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, nehogy megismétlődjön. Ne csak a fasizmus szörnyűségeiről halljunk nap mint nap. Nem csak Anna Frank írt naplót, hanem például az ő édesanyja is. A halálos beteg megkért, segítsek megismertetni a világgal édesanyja szenvedéseit, sorsát, tegyem közzé, adjam ki édesanyja naplóját.