Goromba förgeteg/Lánya pálfordulása [antikvár]

Tanyai békesség 1944 november elején az őszi fagyok már megcsipkedték a kiskunsági tanyavilág minden élő és élettelen lakóját. Aludni tértek a rétek, a megfáradt, gyakran szántott termőföldek, a határfák és az útszéli bokrok. A magányos rezgőnyárfák földre terítették fönséges palástjukat, utat engedvén a bágyadt őszi nap már tartalékon izzó sugarainak. Már nem birkóztak ezek a magasra nőtt büszke teremtmények a rendszeresen érkező ádáz förgetegekkel. Udvariasan átengedték őket lecsupaszult ágaik között. Tudták azok, hogy a pusztai szelek távoli vidékeken születtek, és messzi még az a tájék, ahová a Teremtő rendelte őket. Menjenek hát Isten hírével tovább, teljesítsék küldetésüket. Régen elhúztak már a vándormadarak Afrika forró vidékei felé. Bizonyára azért, hogy tavaszodván majd visszatérjenek ember és a Kiskunság minden teremtményének örömére. A tanyát védő, már kopár fák ágai között surranó szellő csendesen súgott valami rejtelmes üzenetet a tájnak. Erre járván talán csak köszöntötte a fehér falú, nádtetővel megtisztelt kicsiny tanyát, annak udvarát és lakóit. 9