Hiányos fénykép [antikvár]

Prológus: 2014. december - Családok nélkül nincsenek történetek. A nő, aki ezt mondja nekem, éppen kávét főz egy amszterdami lakásban. A neve Hesseline, röviden Lien. Nyolcvanéves elmúlt, de még mindig valami egyszerű szépség sugárzik belőle. Az arcbőre smink nélkül is hibátlan, festetlen körme csillog, és egy apró ezüst karórát leszámítva nem visel ékszert sem. A stílusa egyszerre határozott és kissé bohém. Hosszú, szürke kardigánt és kecsesen leomló, bordó, kasmírmíntás sálat visel. Nem emlékszem, hogy a mai találkozásunk előtt bármikor találkoztunk volna. Azt azonban tudom, hogy Lien együtt nőtt fel édesapámmal, aki közvetlenül a háború után született Hollandiában. Lien valamikor a családunk tagja volt, de ma már nem az. Egy bizonyos levél elküldése után az eredetileg szoros kapcsolat örökre megszakadt. Még most, harminc évvel később is fáj Liennek, ha erről beszél. A nappalival egyterű, fehér bútorozású konyhából átmegyünk az ülőgarnitúrához. A szobát téli napfény ragyogja be, ami átszűrődik az ablakra illesztett ólomüveg dekoráción. Az alacsony, üveg dohányzóasztal alsó részén könyvek, múzeumi katalógusok és újságok kulturális mellékletei. A berendezés modern, akárcsak a falakon a képek.