Hogyan legyünk tökös csajok [antikvár]

Prológus A világ legrosszabb születésnapja WOLVERHAMPTON, 1988. ÁPRILIS 5. íme, itt vagyok én, a 13. születésnapomon. Szaladok. Futok a Tahók elől. -Fiú! - Cigó! -Fiú! A házunk melletti játszótéren rohanok a Tahók elől. Tipikus nyolcvanas évek végi brit játszótér. Semmi biztonsági borítás vagy ergonomikus tervezés, sőt még csak deszka sincs a padokon. Minden betonból van, törött üdítősüvegek és gaz mindenütt. Magányosan szaladok. Érzem, hogy kezd elakadni a lélegzetem, mintha rosszul lennék. Láttam már ilyet a természetfilmekben. Jól látom, hogy mi folyik itt. Az én szerepem nyilvánvalóan a „csordájától leszakadt, gyenge antilopé". A Tahók meg az „oroszlánok". Tudom, hogy az ilyesmi sosem végződik valami jól az antilop számára. Hamarosan új szerepet öltök: én leszek az „ebéd". - Te proli! Gumicsizma van rajtam, SZTK-szemüveg - amiben úgy festek, mint Woody Allén -, meg az apukám Withnail-stílusú katonai kabátja. Belátom, nem nézek ki valami nőiesen. Diana, a walesi hercegnő nőies. Kylie Minogue nőies. Én vi- 5