Kényszerek - tanúságtevők [antikvár]

ELŐSZÓ Történészek állítják, hogy a 20. század az emberi történelem eddigi legrosszabb évszázada volt: „kivételesen kegyetlen időszak volt, amelyet könyörtelen diktatúrák, szörnyű genocídiumok és minden korábbinál pusztítóbb háborúk tettek emlékezetessé [ ] ideológiai konfliktusok sokasága, az embertelenség tobzódása, a sokféle politikai gyilkosság, valamint a civil népességgel szemben a háborúban elkövetett mérhetetlen brutalitás és népirtás volt a fő jellemzője."' A különféle társadalmi terekben és életvilágokban cselekvő 20. századi embereknek mindez megrendítő tapasztalatokat jelentett. Ebben a könyvben néhány olyan egyéni történetet idézünk fel, amelyek a század társadalmi változásainak sodrában formálódtak, külső hatahni kényszerek és egyéni döntések metszéspontjain, falusi és városi környezetben, földművesek, kisiparosok, munkások és értelmiségiek életútján. E történetekben a mindenkori hatalom és az ennek alávetett egyén változó viszonyának talán típusos, társadalmi léptékben számottevő érvényességű változatait ismerheti fel az olvasó. Emberek, embercsoportok sorsát nyomon követve feltárul a múlt, mint tapasztalatok és magatartások, terek és idők sokfélesége, amelyekben az egyes életpályák elhelyezkednek. Fontosnak tartottuk mások - írók, történészek - értelmezéseit, tapasztalatait is párhuzamba állítani saját látleleteinkkel. Az egyéni életutak eseményeit, fordulópontjait követve személyes dokumentumokat is - leveleket, emlékezéseket - beemeltünk értelmezéseinkbe. Nem új keletű a közelmúlt kutatóinak az a felismerése, hogy a hatalmi intézményekben készült, vagy ezeknek cünzett iratok az egykori valóság viszonyairól - e helyen nem részletezhető okokból -olykor torz, hamis képet közvetítenek, ezért szükséges ütköztetésük más forrásokkal is. 1 Gyáni Gábor: A 20. század mint emlékezeti „esemény", lm Az elveszíthető múlt. Budapest, 2010, Nyitott Könyvműhely, 358-359 o.