Lágerek népe [antikvár]

Ezt a könyvet elejétől végig a hadifogságban írtam. Mikor írni kezdtem, pontosan tudtam, hogy milyen a hadifoglyok helyzete; fél évet voltam a fronton és négy évig a fogságban. De éppen ezért csak homályosan sejtettem, miképen vélekednek honfitársaim abban az ismeretlen és távoli és új Magyarországon. Idehaza ez a könyv előbb egy hetilap hasábjain került a nyilvánosság elé; megjelenése éles vitákra adott okot. E vitákból sokat tanultam. Mindenekelőtt azt, hogy könyvem, mely az értelemhez kívánt szólani, mégis az indulattól kapott visszhangot. Ebből meg kellett értenem, hogy az indulat nemcsak az olvasóban lappang, hanem az íróban is; kiderült, hogy a könyv, melyet objektívnek hittem, valójában szubjektív. Négyévi fogság után ez talán érthető; de ha érthető is, e hibaforrást meg kellett nevezni.Ez tehát a pont, ahol az író hibázott; kérnem kell az olvasót, hogy ne csak a hadifogság képét keresse e sorokban, hanem egy hadifogolyét is, az íróét. De van egy másik pont, melyben az olvasó a ludas. Egy bíráló megvádolt, hogy mindenről írok, csak