Mediterrán mozaik [antikvár]

A főszereplő két hazát tudhat magának. A véletlenek úgy hozták, hogy – amikor már nem remélt hosszú távú kapcsolatot –, felcsillant a remény, lehet még saját családja. Életében így mindennapos lett két nyelv használata: a magyar és az olasz. Párhuzamosan élte meg, a változó világban hogyan hatott a mindennapokra – az átlagemberekre is – a politikai rendszerek összeomlása és egy új történelmi korszak kezdete Európa több országában, s így szülőhazájában is a huszadik század végén. „…Mivel a vámtiszt megunhatta a hiábavalónak tűnő várakozást, felnézett irataiból és megkérdezte, értem-e elég jól az olasz nyelvet. Biztosítottam, ha lassan beszél, megpróbálom követni, már csak azért is, mert szeretném tudni, mi a probléma. Ekkor elég érthetően aprólékos magyarázatba kezdett: – Mivel ön egy meghívásra szóló útlevéllel rendelkezik, ezért csakis akkor léphet olasz fennhatóságú területre, ha kísérője megjelenik, így biztosak lehetünk abban, hogy önt vendégül látják. Tudja, nagyon sok keleti, azaz szocialista országból érkező egyedülálló hölgy marad országunkban, akik nem mondhatni, hogy a törvény által megengedett hivatalos munkát végeznek, ezért megszigorítottuk a határon történő intézkedéseket. Egy kicsit töprengett, mit is kezdjen velem. – Na már most, ha az ön kísérője nem fog kiszámítható időn belül megérkezni, a szomorú hírem, hogy visszaküldjük önt hazájába az első budapesti géppel. Majd kíváncsian nézett, hogyan reagálok minderre…”