Mégis élsz, Barackvirág! [antikvár]

Lapélek enyhén elszíneződtek.
"Akkor csak annyit tudtam meg, hogy nyitott gerinccel született, köldöktől lefelé teljesen béna, a jobb combcsontja el volt törve, s a köldökzsinór olyan régóta rá volt tekeredve a bal lábszárára, hogy benőtte a közben körülötte fejlődő izom. Istenem, adj erőt! Add, hogy ne sírjak, add, hogy tudjam elfogadni! Igen, de úgy vártam... Nem szabad erre gondolnom. Ő az enyém, éppúgy az enyém, mintha egészségesen született volna, szeretem így is, csak éljen! Kati létének legnagyobb csodája, mióta megszületett, hogy mindenkiből előhozta a mélyen elrejtett legemberibb vonásokat: a szánalmat, az együttérzést, a segítőkészséget, a szeretetet. Talán ez az ő hivatása, ezért kellett így születnie? Az ő jelenlétében megszűnik minden irigység, versengés, féltékenység, hátsó gondolatok. A támadó és védekező természetű emberek elvesztik agresszivitásukat, sértettségüket, a közömbösek érzőkké válnak, a komolytalanok elkomolyodnak, a közönséges viselkedésűek jólneveltek lesznek. Csodálatos hatalmat adott neki Isten."