Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? [antikvár]

1. koszovó - ki rajong bill clintonért? Elsőre elég elborult ötletnek tűnt, hogy elmenjek Koszovóba. Nébány hónapja jöttem haza Ukrajnából, pontosabban Donyeckből, ahol nem lehetett eldönteni, hogy ukrán polgárháború vagy orosz intervenció zajlik-e. A fegyveres milíciák, sárban dagonyázó tankok, az éjszakai rakétázás sokkal erősebb sztorinak látszott, mint Koszovó. 9:20 volt, amikor beléptem a szerkesztőség tárgyalójába. Késtem, de tudtam, hogy ketten még utánam szoktak beesni, jellemzően olyan kifogásokkal, amelyek jelentősége annyi csupán, hogy alapot adnak a szívatásra. Egy rovatértekezlet az Indexben úgy néz ki, hogy valaki bedob egy aktuális témát, amiről mondjuk az amúgy titkosszolgálati ügyekben jól értesült Andrásnak eszébe jut egy érdekes sztori politikusokról és gazdasági bűnözőkről. A témát Tomi politikailag inkorrekt poénná alakítja, amire jön egy szóvicc a videós Petitől - ezzel párhuzamosan a többiek egyéb témákat vetnek fel. És amikor már teljes a káosz, Sanyi hirtelen kilép a meditatív állapotából, és az egyik ötletre azt mondja: végül is nem rossz, írhatnánk belőle egy cikket. Ez a munkamódszer olyan hatékonynak bizonyult az évek során, hogy trendi kifejezésekkel körítve milliókért adhatná el egy tanácsadó cég valami midlife crisisban szenvedő start up vezetőnek. Pedig csak azért csapongunk összevissza, mert napi 18 órában a világ minden pontjáról ömlik ránk az információ korrupcióról, gyilkosságokról, háborúkról, összeomlásról, ostobaságról, számításról. A rengeteg