Nyílt titok [antikvár]

Ez ​az írás őszinte összegzése életemnek és annak a huszonhét évnek, amelyet a brit titkosszolgálat, az M15 berkeiben töltöttem. Mivel én voltam az első, a nyilvánosság előtt megnevezett (ráadásul női) vezető, bizonyos népszerûségre tettem szert. Ez már önmagában is a könyv megírására ösztönzött. Tudtam, hogy sokan ellenzik majd a könyv kiadását, de azért az meglepett: mekkora vihart kavart! Az elkészült kézirat valóságos kálváriát járt be. Miután véleményezésre átadtam egyik volt kollégámnak, a Whitehall teljes erővel beindította „kármentő” gépezetét. Csaknem mindenki lebeszélt a visszaemlékezések kiadásáról. Védekeznem kellett, aztán félnem, hogy letartóztatnak A viták végül is meggyőztek arról, hogy a titkosszolgálatok egy része még mindig fontosnak tartja „eltitkolni” az információkat. Ez pedig inkább gátolja, mintsem segítené a mindenkori titkosszolgálatok munkáját, különösen a XXI. században, amikor a nyilvánosság e téren is elengedhetetlen. A rizikót tehát vállalni kell, de nem szabad hagyni, hogy a dolgok felemás módon kerüljenek napvilágra.