Olja [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Gorcu nevű faluban az idei tél ugyanolyan kemény volt, mint a többi. Az ember szinte érezte, ahogy a jeges fuvallat a csontjaiba hatol. Ez a kis moldovai falu ilyenkor hosszú hetekig el van zárva a külvilágtól, mivel néhány szomszédos településsel együtt egy magas hegyekkel körbevett völgykatlanban helyezkedik el. Nincs ezekben a falvakban igazi élet. Nincs semmi más, csak csontrepesztő fagy és lélekölő nyomor. Az ember csak annyit tehet, hogy vár, és megpróbálja túlélni ezt a telet is. Moldova Európa legszegényebb országa. A nyomorúság különösen fájón telepszik rá erre a ködbe burkolt vidékre, melynek helyzetén egy cseppet sem javított a szovjet birodalom széthullása, sem az ország függetlenné válása. Maradt a kegyetlen hideg, és az éhség is pont ugyanúgy szedte az áldozatait, mint régen. Gorcu e szegény ország legszegényebb részén feküdt. A faluban alig pár százan laktak, pedig egy családban öt-tíz gyermek is meglátta a napvilágot. Ám hiába született annyi lélek, a holnapot, vagy a felnőtté válást csak kevesen érték meg. A borzasztó szegénység és az emberhez méltatlan létviszonyok közepette családonként legfeljebb két-három gyermek érte el a felnőttkort. Ebben a Gorcu nevű koszfészekben és a környező falvakban egyetlen közintézmény sem működött. Kórház, iskola, gyógyszertár, rendőrség legközelebb húsz kilométerre volt, egy kisvárosban, ahová nyáron gyalog vagy lovas kocsival, télen pedig lovas szánnal lehetett csak eljutni, mert autója mindössze három embernek volt a faluban."