Ott túl a rácson [antikvár]

A lapok hullámosak
"- Ivott, amikor gyilkolni akart? - Valamennyi volt bennem, de tulajdonképpen nem a szesz hozta rám a bajt. A rossz természetem. - Úgy érzi, hogy megérdemelte a büntetést? Nem válaszolt, de mit is mondjon? Egyszer már halálra ítéltek, mégsem tanult belőle. - Milyen érzés, amikor a bíróság kimondja a halálos ítéletet? - Nem is tudom. Elsötétült előttem a világ. Szerettem volna még élni. - Az áldozata is. Erre nem gondolt? - Mit tehetek? Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni. - A gyilkosság után tudott aludni? - Igen. Jó alvó vagyok. - És amikor halálra ítélték? - Akkor nem annyira... Mindig vártam, mikor nyílik a zárja ajtaja, és visznek a hóhérhoz. - Amikor kiszabadult, legalább felkereste az áldozatának a sírját? - Nem... Erre nem is gondoltam."