Rabtábor a meddőhányón [antikvár]

1.ügy"Azok az ötvenes évek " - emlegették az emberek még évek, évtizedek múltán is az 1949 és 1956 közötti pokoli éveket. S valóban, a Rákosi, Gerő és cinkostársaik, valamint az ÁVH által fémjelzett időszak az újkori magyar történelem legsötétebb korszaka volt. Öt-hat évvel a háború után az alapvető élelmiszereket csak jegyre lehetett kapni, egyéb árucikkeket csak sorban állás után vagy sehogy. A hiánygazdálkodás rendszeres napi győzelmi jelentésekkel, nagygyűlésekkel, kötelező felvonulásokkal párosult. Fiatalok voltunk, de érzékeltük családjaink napi gondjait, a politikai rettegést ismerőseink között. Röplapokon tiltakoztunk, felhívtuk a figyelmet a Rákosi-rendszer galádságaira. Aztán kitárult a világ: más fiatalokkal beszélve ugyanezt tapasztaltuk. Összejöttünk egymással, véleményt cseréltünk. Kerékpárral elmentünk Kaposvárra, Szegedre és máshova egy-egy találkozásra. Végül ez lett a nagy szervezkedés a rendszer megdöntésére".AZ ÜGY" 1949-BEN KEZDŐDÖTTA Balatont, az ország legszebb és legnagyobb tavát még sosem láttam. Általános iskolai tanulmányaim befejezésekor rokontól vagy ismerőstől kaptam húsz forintot, és elhatároztam, hogy ebből az összegből leutazom a tóra. A menetrendet megnézve megállapítottam, hogy Balatonaliga a legközelebbi állomás, addig vettem jegyet.