Rókák a sakktáblán [antikvár]

Minden kétséget kizáró bizonyítékot ne várjunk, a teljes valóság valószínűleg sosem derül ki. HIszen a jó kém onnan ismerszik meg, hogy nem, vagy alig hagy nyomot maga után. Ennélfogva a kémtörténetek mindig hiányosak.Nem tagadjuk, ha ilyen "hiányba" ütközünk, működésbe léptettük a fantáziánkat. De csakis részletkérdésekben! Könyvünket tehát nem a tudományosság igényével írtuk, de jottányit sem engedtünk a hitelességből.Ennek ellenére már most bizonyosak vagyunk benne, hogy az olvasó olykor hitetlenkedni fog. Szegényes vagy éppen túlburjánzó fantáziánknak tulajdonít majd egyes fordulatokat, eseményeket. Hogyan lehetséges, hogy ott, ahol a dollárok százezrei nem számítottak, az ügynök filléres apróságon elcsúszik? Hogyan dőlhetett be a minden hájjal megkent kémfőnök az előtte remegő kisember átlátszó, együgyű hazugságának? Ilyen és hasonló kérdéseket mi is hallottunk lelki füleinkkel.Mit mondhatunk?Védelmünkre csak annyit hozhatunk fel, hogy a valódi kémtörténetek is magunkban hordozzák az élet valamennyi esetlegességét, a képzelőerőt meghaladó fordulatokat, "a valóság minden sarát".