"...sodrában a szörnyű malomnak" [antikvár]

Előszó A Titok Könyve ez: mitől marad valaki életben, akinek hetvehétszer is el kellene pusztulnia lélekben is és testi mivoltában is. Erről szól a könyv valójában a sorközeiben, nem csak a soraiban, mert ez a dokumentumi hűséggel fényképezett hiteles leírás nem kívánja próbára tenni az olvasó lelki és idegrendszeri tűrőképességét. Nem szándéka a naturalista hatáskeltés, hanem hogy szinte szándéktalanul hordozza hősében, a hőssel azonos írója szemléletében azt a magasabb rendű megbocsájtást, mellyel a zsidóság legjobbjai a zsidó genocídiumok történelme során mindig is saját sorsuk fölébe tudtak emelkedni. A hosszan elnyúló egykori halálmenetben barátját cipelő huszonnégy éves Szilárd Gyula fölött a mai hetvenéves Szilárd Gyula könyve olyan testamentum, amit az alant húzódó sötét képsorok nem húznak le a fénytelenségbe. - Miképpen jön a gonosz a semmiből? Hogy válik semmivé? - A Titok Könyve ez: miből is jön a bizalom? - Mert ez a könyv nem profi író munkája. Ha az élet magára ismer benne, mondhatni, hogy "a véletlen műve az" - Ez az írás méltó a tanulmányozásra. Méltó a szekularizált hitoktatásra. Mezei András