Sors-címerkép [antikvár]

Részlet: Gyökerek „A legendák nélküli, történelem nélküli, múlt nélküli népek rövidesen föld nélküli, otthon nélküli, jövő nélküli népekké válnak. " A fenti intelem szerzője a múlt század egyik legnagyobb lengyel erkölcsi tekintélyének számító egyházi méltóság, Stefan Wyszyiíski (1901-1981) bíboros volt. Szavait a „családokra" és a „nemzedékekre" is vonatkoztathatjuk. Hisz a nemzet története nem más, mint egyének történetének ösz-szessége; nemes családoké és egyszerűeké, kiknek históriáját nem jegyzi fel ugyan a krónikás, de akik mégis saját, megélt múlttal rendelkeznek. Magatartásuk, történelmi cselekedeteik prizmáján keresztül a nemzet története testközelivé, hitelesebbé és érthetőbbé válik számunkra. Megfigyeltem, hogy a Lengyelország határain kívül élő lengyelek, főleg a vegyes házasságból születettek, nagyobb érdeklődést mutatnak családjuk története iránt, mint a Visztula partján élő rokonaik. így van ez Cséby Géza esetében is. Hazája Magyarország. Itt született a háborút követően, és kétnyelvű családban nőtt fel. Édesanyja lengyelül, édesapja magyarul beszélt hozzá. A vérségi kapocs rányomta bélyegét szakmai életútjára és társadalmi tevékenységére. A kultúra sokéves kiemelkedő keszthelyi személyisége lett, s egyúttal a Balaton Régióban a lengyel kultúra, a lengyel művészet propagátora, animátora is. Kapcsolatai Lengyelországgal mindig is élők voltak, s azok maradtak mind a mai napig. Mégis csupán most tudatosult benne, hogy mindhiába áll oly közel a lengyelség ügyeihez, lengyel családjáról keveset tud. E könyv sokéves, fárasztó levéltári, könyvtári kutatásnak gyümölcse. Szinte detek-tívnek beillő nyomozó-munkával gyűjtötte össze a világban szétszóródott családtagok adatait. Cséby Géza őseinek történetét a XIX. század közepétől dolgozza fel. Bár ekkor Lengyelország nem létezett Európa térképén, a lengyelek tudatában mégsem homályosult el népük és nemzetük. A szabadságharcok egyik legnagyobbika az 1863-as Januári felkelés volt. Részt vett benne Józef Rogiiíski, a szerző dédapja. Mint az orosz elnyomás ellen küzdők ezreit, őt is száműzetésre ítélték. Szibériából 1868-ban tért vissza Varsóba feleségével, Aleksandrával egyetemben. Józef utódjainak, családjának történetét egészen 1945-ig, a Haza szabadságáért, függetlenségéért vívott, olykor emberáldozatot is követelő.