Tankcsaták a nyugati fronton [antikvár]

ELOSZO Számos második világháborús veteránnal készítettem interjút, többükről írtam is, és eközben meg kellett állapítanom, hogy ezek a férfiak, akik sok évvel ezelőtt a hazájukat szolgálták, roppant figyelemreméltó, leginkább testvériségre emlékeztető közösséget alkotnak. Daviddel egy pódiumbeszélgetésen találkoztam először a normandiai hadjárat hetvenedik évfordulójának megünneplésére szervezett Chalke-völgyi Történelmi Fesztiválon (Chalke Valley History Festival). Tárgyilagosan, szerényen, időnként fanyar humorral számolt be az 1944-ben és 1945-ben iíjú harckocsiszakasz-parancsnokként szerzett élményeiről, és ezzel lenyűgözte a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságát. A végén mindenki felállt, és hosszú percekig tapsolt és éljenzett. 1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát. Dávid Render Sandhurstből frissen kikerült, tizenkilenc esztendős hadnagy volt, amikor átvezényelték Franciaországba. A tiszti veszteségek pótlására egy olyan veterán páncélosalakulathoz osztották be, amely korábban évekig harcolt az észak-afrikai sivatagban. Amikor öt nappal a D-napi partraszállás után csatlakozott a Sher-woodi Erdőkerülők Önkéntes Lovasezredhez (Sherwood Rangers Yeomanry), a harcedzett katonák, akiknek a vezetésére küldték, nem számítottak rá, hogy sokáig fog a körükben időzni. A következő hetekben heves harcokat vívtak Normandiában, amelyekben a harckocsiparancsnokok több mint 90 százaléka veszteséglistára került. Davidről azonban kiderült, hogy rendelkezik valami különös képességgel, amelynek köszönhetően számos veszélyes összecsapást túlélt, és ha hajszál híján is, de megúszta a halált. Ezt látva századparancsnoka „az elmaradhatatlan Mr. Render" becenevet adta neki, és miközben a zöldfülű hadnagy a harcokban bebizonyította rátermettségét, katonái bizalmát és tiszteletét is elnyerte.