Végállomástól végállomásig [antikvár]

Borítója kopottas, viseltes.
A szerző írja könyvéről: Úgy esett a dolog, hogy négy esztendővel ezelőtt a BKV üzemi lapjához kerültem újságírónak. Gondoltam, egy-két évet kihúzok itt, amíg jobb lehetőség nem kínálkozik; legalább megismerem egy nagyvállalat életét, mindennapjait. De az első hetek után már éreztem, tudtam: dehogyis megyek el addig, amíg nem sikerül föltérképeznem a közlekedési munkát, amíg nem járok utána, hogyan élnek ezek az emberek: a járművezetők, a kalauzok, ellenőrök, a pályamunkások. Hajnalonként kijártam a végállomásokra, otthonukban, munkásszállásokon kerestem fel őket, s faggatóztam a hivatásukról, sorsukról, vágyaikról. Az újságok, a tévé, a szociográfia jóvoltából még az olajbányászok vagy őrségi parasztok mindennapjait is jobban ismerjük, mint a közlekedési dolgozókét. Az ő munkájukról, küzdelmes - de hittel vállalt - életükről szól ez a könyv: egy sajátos szakma sajátos figuráiról. Fiatalokról, akiknek az a feladatuk, hogy naponta ötmillió pesti utas elszállításáról gondoskodjanak.