Mendemondák [antikvár]

E könyv akközben keletkezett, hogy a magyarság szálló igéit kutattam, Szájrul szájra, művem adatait gyűjtve. A szálló ige és a mendemonda "két atyafi gyermek", írtam az első kiadás bevezetésében. Mert rokon a nyelv kincsévé lett idézet és a köztudattá vált históriai pletyka. Mind a kettő szájrul szájra jár, mind a kettő nemzetek lelkének megnyilatkozása. Hasonlatosak a kelendőség dolgában is. A világ legmélyebb elméinek gondolatai, a legnagyobb művészek remekei nem repülnek szét olyan gyakran a szálló ige szárnyán, mint az olcsó, hétköznapi portéka. A világtörténet igaz tanulságai, hiteles adatai nem forognak annyit az emberek ajkán, mint a mendemondák. A históriát kevesen tudják; a furcsaságokat ellenben mindenki ismeri. Szóval az igazság nem olyan kapós, mint a hazugság. A szálló igék eredetével és történetével foglalkozva, nem egyszer kellett régi közhiedelmeket lerontanom. Sőt, néha azon vettem magamat észre, hogy egész lapokat írok tele cáfolgatással; s mégis azt éreztem, hogy nem mondok eleget, mert a dolgok mintegy egymásból és egymásba folynak.