Mikor hagyja el az ész az embert? [antikvár]

ElőszóDuka János 1984-ben megjelent Kilenc kéve hány kalangya? című székely anekdotagyűjteményének bővített, átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó, amely id. Duka János halálának 10-ik évfordulója tiszteletére jelent meg. Mintegy 200 székelyföldi adatközlőtől lejegyzett anekdotát tartalmaz, terjedelemben is körülbelül háromszorosát az eredeti kiadásban megjelent anyagnak, amelyek akkoriban a cenzúra miatt nem kerülhettek be az eredeti kiadásba. A jelen kötet id. Duka János által, 60 évnyi terepmunka során, összegyűjtött anekdotákat tartalmazza, amelyet 1996 utáni gyűjtésével ifj. Duka János bővített, aki szorgalamazta e kötet megjelentetését is. Az anekdoták tematikája rendkívül változatos, felöleli az élet majd minden területét. Ahány adatközlő annyiféle történet: szűkszavú, bőbeszédű, meseszerű keretben elmondott, vagy éppenséggel viccszerűen tömör. Ami mégis egy láncra fűzi a közölt anekdotákat, az a humor stílusa. Bár minden adatközlőnek van saját, egyéni elbeszélői stílusa, mindegyik szöveg a székely népi humor olyan jellegzetességeit tartalmazza, amely mindenkor e népcsoport megkülönböztető jegyének számított a magyar nyelvterületen. A székely furfang" közismert fogalom, a góbé" pedig mint a viccelődő, anekdotázó székely ember alakja került be a köztudatba.Ez a székely furfang elnevezés a székelyföldi, többnyire falusi ember sajátos észjárását, életszemléletét, iróniáját és öniróniáját fedi, amellyel a világhoz, környezetéhez viszonyul. Világértelmezés, önmeghatározás is ez a nehéz életkörülményeket elviselhetőbbé tenni hivatott magatartásforma: az anekdotákban benne van egy egész népcsoport erkölcsi kódexe, a közösségi élet szerveződésének irányvonalai, hierarchiája és az az embermo-dell, amelyet a közösség követendőnek tart. A közösségi értékek ellen vétők, az átlagoshoz képest valamilyen hiányossággal, vagy éppen többletadottsággal, tehetséggel rendelkezők, a rendkívülinek számító események főszereplői, vagy a más vidékiek, idegenek kerülnek leggyakrabban a humoros, gyakran ironikus történetek középpontjába. Az anekdoták kicsúfolják az emberi gyengeségeket, a mértéktelenséget, a butaságot, tudatlanságot és dicsérik az éleseszű, ravasz, bátor, jó helyzetfelismerő képességű embereket.