Nagy góbé a székely [antikvár]

A vidámság ragadós, tartják sokan, és miért is ne lenne az, ha van, aki terjessze, továbbadja? Hiszen nem olyan, mint a mesebeli liszt, amely elfogyott, mire a kukta markából a király tenyerébe jutott. Éppen ellenkezőleg: minél többen hallják, mondják tovább, annál többen mulathatnak egy-egy történeten, tréfán.A jó humorú embert kedveli környezete, amiért elűzi az unalmat, rosszkedvet, és megszépíti perceinket, napjainkat. Közösségi alkalmakkor közelébe húzódnak, netán éppen kedvébe is járnak, csakhogy ki ne maradjanak valami "jóból".E könyv, a korábbi és friss gyűjtések válogatott anyaga is azért kerül az olvasó asztalára, hogy jókedvre derítsen, elűzze a rosszkedvet, az unalmat, vagyis felvidítson. Olyan anekdoták, népi elbeszélések sorjáznak itt, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem már lejegyzésük előtt is - a szóbeliség részeként - embertípusokat tettek nevetségessé, rossz tulajdonságokat gúnyoltak ki, vagyis egy-egy nagyobb vagy kisebb közösség értékítéletét, kritikáját fogalmazták meg. Az általánosan elfogadott normákat megsértők ellen éles fegyverként használhatóak e történetek. Áthagyományozódnak a fiatalabb nemzedékekre, vagyis térben és időben is terjednek. És éppen az említett tér meg az idő a legjobb rostájuk: a nem kerek, csattanós történetek kihullanak az emlékezetből. Az újak pedig az éppen időszerű jelenségekhez kapcsolódnak, nem ritka esetben korábbi történet átalakításaként.