Politika humorban pácolva [antikvár]

Előszó „Elvész az az ország, amely elvesztette humorát." (Karinthy Ferenc) Közismert, hogy az emberiség nagy szellemei gyakran éltek a humor eszközével, s azok voltak az igazán nagy politikusok, tudósok, művészek, akik a humorban felfedezték az önkifejezés, az irónia és az önirónia fegyverét. Bartók Béla, akit általában halk szavú, ritkán nevető embernek ismertek a kortársai, igen fejlett humorérzékkel rendelkezett. Amikor akadémiai székfoglalóján egy újságíró a csoportban mellette álló három hölgyről (anya, feleség, meny) tudakozódott, melyik Bartók Béláné, a kérdezett élvezettel vágta rá: „mind a három". Ilyen elementáris erővel csak Karinthy Frigyes tudott reagálni az élet legváratlanabb eseményeire. Stockholmban, agyműtétre várva így fogadta látogatóit: „ humoristából tumorista lettem." Több mint félévszázad történetét tekinti át e munka, természetesen nem a teljesség igényével, hiszen a gyűjtő — részben szerző - által bejárható területet nemcsak olvasmányainak mennyisége, de tartalma is behatárolta. A történelmi helyzet, a szocializmus, a kommunizmus nagy kísérletei, a közélet fonákságai szülték azt a sok-sok politikai viccet, amellyel a könyv lapjain találkozhatunk. Ezekben a viccekben úgy mondhatott véleményt a kisember, de az értelmiségi is a körülötte zajló eseményekről, mint a székely góbé: nem kellett odafigyelnie a mindenkori hivatalosságra, megfricskázhatta a politikát. Nagyon sok szóvicc keletkezett például ezekben az évtizedekben. „Budapest még szörnyűséges borzalmak közt is „pesti viccekkel" válaszolt a világtörténelemre" - írja Hegedűs Géza. Amikor egy ízben Amanulla afgán király látogatóban járt nálunk, és a filmhíradóban látható volt, amint a keleti uralkodó kezet fog a magyar kormányzóval, másnap már szállóigeként terjedt a szójáték: „Amanulla kezet fogott eme nullával". Rákosi 60. születésnapján Gerő Ernő köszöntőjében Rákosit a párttal azonosította. Azonnal szóviccekkel reagáltak az elhangzottakra: „A párt is követhet el hibát, hiszen az is csak egy ember". Vagy: „a párt nem egy, hanem egy és fél ember: Rákosi, a többi fél". A korabeli keserű pesti mondás szerint Kádár János 1956. november 7-én tankszival tért vissza Budapestre. Nagy Imre Malenkov-iában, Hruscsov albán-talmak-ban szenvedett a fővárosi humor szerint. Ugyancsak Nagy Imrét, nem visszavették a pártba 1956 előtt, hanem „visszazárták". A címadó első fejezetben először az ún. nagypolitika képviselői jelennek meg a porondon: Churchill, Roosevelt, Brezsnyev, Hruscsov, De Gaulle és Sztálin éppúgy szereplői e bemutatkozásnak, mint Clinton, Jelcin vagy Fidel Castro. Betegen, öregen, de tíz körömmel kapaszkodnak - e többségükben aggok - a hatalom sáncaiba. A geron-