Ő [antikvár]

Felső lapélei kissé foltosak.
Természetesen a Nagy Ő (a Nő) értendő a cím alatt, aki a párizsi bohémregények tüneményes figurája Vaszary regényeiben. Hogy milyen? Egyszerre naiv és tapasztalt, rejtélyes és kitárulkozó, odaadó és visszautasító - szóval a női rafinéria teljes fegyvertárának birtokosa. Nem beszélve arról, hogy valódi "párizsi nő"-ről mintázta a szerző: Aimée Fontant-ról, aki később Vaszary minden hányattatásából hűséges feleségként vette ki a részét. Megismerkedtünk vele már a Monpti bús históriájában, a szomorú szerelem regényében, most újra rátalálunk az Őben, a boldog szerelem lapjain. Aki legalább egy Vaszary könyvet elolvasott már, tudja, hogy a könyvek letehetetlenek: az író magával ragadó humora, főhősének, a festőnek készülő magyar ifjúnak életfilozófiája, elpusztíthatatlan életkedve előbb-utóbb legyőz minden olvasót. Vaszary regényes életet élt, amit aztán megírt a regényeiben. Miután párizsi bohéméletét bemutattuk, a Helikon kiadásában következnek majd a pesti élet keserédes hányattatásai. Figyeljünk Vaszary Gáborra!