27 [antikvár]

PrológA harmadik pohár vörös után már egész kellemes voh visszatérni. Addigra a pasas az asztal mellett ült, lazán a háttámlának dőlve, keresztbe vetett lábakkal. A felül lévőt ide-oda mozgatta, hogy észrevétlenül gyönyörködhessék a csillogó olasz félcipő kecses formájában. Ujjaival egy vastag könyv gerincén dobolt.-Csodálatos, rendkívüli alkotás mondta. Úttörő szerepet tölt be a finn irodalomban, teljesen új korszakot nyit annak történetében. Sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem tudott nem volt képes - senki így írni. Az olvasó hihetetlen kifinomult nyelvezettel megkomponált, csaknem kilencszáz oldalas leírást kap a hat óra leforgása alatt eltelt eseményekről, melyek középpontjában egy apró tengerparti faluban zajló hajóépítés áll. És noha a stílus rendkívül modern - utaltam már a mű úttörő jellegére -, a szerző régi kalevalai motívumokból merít: amire gondolok, tulajdonképpen az egyik legszebb motívum a Kalevalában. Van valakinek ötlete, hogy mely motívumról van szó? Annyit segíthetek, hogy elárulom, egy szimbólumot keresünk.Az előadótermet korábban nem hallott csend kerítette hatalmába. A pasas figyelme a cipőről gondosan ápolt, hosszú körmeire tevődött át. Abbahagyta a dobolást, és középső ujja körmének vizsgálatába mélyedt.-Vajon mi máshoz lehetett volna hasonlítani a hajót, pontosabban a vadonatúj, büszke vitorlás vízre bocsátását, mint egyes egyedül -A kanteléhez? - kérdezte egy igyekvő diák.A pasas még csak pillantásra sem méltatott egy efféle porszemet, helyette lefújt a körméről egy nem létező kis piszkot, és felsóhajtott.-Nos, hát persze, hogy a hattyúhoz. Képzeljék csak el azt az eleganciát, amivel ez a romantikus, fehér madár a vízre ereszkedik, ahogy nyújtogatja hosszú, karcsú nyakát, mint egy