365 nap [antikvár]

Át kellett élni Auschwitzot, hogy írni lehessen róla versben és prózában. Goethe igazat mondott, amikor megénekelte:Wer nie sein Brot mit Tränen ass,Wer nie die kummervollen NächteAn seinen Bette weinend sass,Der kennt Euch nicht, ihr himmlichen Mächte.Igen, az égi hatalmakat csak az ismeri, aki a poklokat átélte, aki maga ette könnyek között a kenyerét és vergödött gyötrelmes éjszakákon. Kínt és fájdalmat sem a gályarabok, sem az eke elé fogott rabszolgák, sem azok, akiknek Batu Kán tatárjai szíjat hasítottak a hátukból, nem szenvedtek többet, mint a hitleri alvilág boldogtalan áldozatai, akiket hóban, fagyban kergettek, haláltáborokban éheztettek, kemencék tömegmáglyái felé korbácsoltak. Ez a verseskötet nem fantázia és nem vizió: rettenetes valóság és mégis költészet. Mindnyájan, akik megismertük a poklokban az égi hatalmak erejét: olvassuk el, higyjünk neki és adjuk át örök emlékezésül késői nemzedékeknek.Zsolt Béla