40 ősz [antikvár]

ELŐSZÓ „A berlini fal felhúzása nemcsak történelmi hiba, hanem az emberiség elleni bűn is, amellyel családokat választottak szét: férjeket, feleségeket és testvéreket szakítottak el egymástól. Egy teljes népet is kettészakítottak, pedig ezek a honpolgárok szeretnének újra összetartozni." (John E Kennedy, amerikai elnök) m B L/téve! téves voltam, amikor megtudtam, hogy a nagymamám egy „függöny mögött" lakik. Ez 1966-ban történt, Amerikában. Nagyszülők napja volt az óvodában. Az osztálytársaim ünnepélyes lassúsággal vonultak kézen fogva öreg bácsikkal és nénikkel, akiknek kedves arcuk volt, meg puha fehér vagy szürkés hajuk. Sok-sok ráncuk között csillogott a szemük, és kedvesen mosolyogtak. A kisasztalomnál ültem, és néztem őket, ahogy jönnek be a tanterembe. A becsoszogó öregek barátságosan köszöntek az óvónéniknek meg egymásnak, aztán helyet foglaltak az asztalkáink mellé odakészített székeken. Majd sorban, egyesével a pajtásaim kézen fogták a saját nagyszülőjüket, és nagy izgalomban kimentek vele a táblához, és ott az osztály felé fordulva büszkén bemutatták őket a többieknek: Nana, Poppá, Mimi - ezek a nevek olyan furák voltak, hogy teljesen elbűvöltek miközben az ópapa vagy az ómama boldog arccal mosolygott le rájuk a magasból. Hirtelen nagyon egyedül kezdtem magam érezni, mint akit kihagytak valamiből. Néztem őket, aztán az