A bacillus-ember [antikvár]

Részlet a könyvből: "Holdvilágszinű terem, kék és ezüstben tartva. Olyan szag van, mint némely szalónban, ahol sok a virág. A pompás, rugalmas karosszékek szerelmesen ölelik körül az ember tagjait. Mindenki nagyon ki van öltözve, édesem illetve nagyon neki van vetkőzve, mert a helyárak oly magasak, hogy egyenesen megkívánják a szmókingot s a csupasz női hátakat. Bódító szépségű lányok igazítnak el a helyünkre - a páholynyitogatónők. Most hármat koppantanak s ez annyira hagyományos, hogy az ember meglepődik s nevet rajta. Igaz, hogy ez a háromszoros ütés semmihez sem hasonlít, s nem tudni, honnan jön. Harangütés? "Estéli harangszó"... ez a cím tolakszik fel az emberben önkéntelenül. Pedig dehogy! A láthatatlan zenekar egyszerre megereszt egy akkora disszonanciát, hogy az ember igazán nem tudja, mire vélje s csak tátott szájjal hallgat. Ugyanekkor, - zzsz! - a világítás egy árnyalattal elhalványul. Még egy akkord (ha ugyan annak lehet nevezni) - zong! - És félhomály. Mi ez? Kint volnánk az éjben? Ó, dehogy. Mozivászon, négyszögű hold, világos, üres, derékszögű keret."