A bajthozó tündér [antikvár]

Részlet a könyvből: A vihar már kora délután óta mormolt a Vörös hegy mögött. A levegő nehéz volt és megtelt párával. Az égbolt még makulátlan kékségben ragyogott a nyári napban, de a hegyek mögül egyre több szürkés, piszkosfekete felhő gomolyodott fel és sűrűsödött fallá a látóhatár peremén. A tenger és a Vörös hegy közötti keskeny erdősáv hirtelen elcsendesedett, meglapult, mint a rémült vad, amelyik rejtekéből lesi a vadászt. A levelek megmerevedtek vékony száraikon s ha itt-ott néha idegesen megrezzent egy ág, mintha nem bírná tovább a visszafojtott várakozást, rövid sóhajtás után megdermedt megint, könnyelmű csendzavaró, akire rémült társai rápisszegnek. A víz súlyosan, apró csattanásokkal loccsant a homokra, mint az olvasztott ólom. A levegő teli lett türelmetlen várakozással...