A bánya [antikvár]

Részlet a könyvből: Normandia ama kies, mély utalnak egyikében, amelyek a nagy fákkal beültetett töltések között kígyóznak tova, a tanyákat lombos bástyával véve körül, amelyen szél és nap át nem hathat, egy szép nyári reggelen meglehetősen közönséges hátaslovon lépegetett tova egy amazon, hanyagul lebocsátva a kantárszárat, elmélázva, élvezve a langyos levegőt, amely balzsamos volt a virágzó lucerna illatától. Fekete nemezkalapjával, amelyre fehér gazefátyol volt csavarva, hosszú szoknyáju, vasszürke posztóöltözékében, büszke jelenség volt. Durva, rőtszőrü skót agár kisérte, könnyed járását a ló fáradt lépéséhez alkalmazva, s olykor föltartva úrnője felé hegyes orrát, amely fölött két fekete szem csillogott a tüskés szemöldök alatt. Az amazon, fejét keblére horgasztva, elmerülten haladt tova, érzéketlenül az árnyékkal és csenddel teli mély ut szépsége iránt. Egyszerre csak lova félreugrott, fülét hegyezte s csaknem felfordult, zajosan prüszkölve, mig az agár előreszökve, dühösen ugatott s hegyes fogainak kettős sorával vicsorgott rá egy emberre, aki épp akkor ugrott le a mély uton.