A bársonynyakékes hölgy [antikvár]

Az arzenál. 1846 december 4-ikén hajónk előző este óta a tuniszi öbölben horgonyzott, és én hajnali négy óra tájban a mély mélabú azzal az érzésével ébredtem föl, amely érzés egész napra könnybe boritja a szemet és ránehezedik a kebelre. Ezt a kedélyállapotot éjszakai álmom idézte elő. Leugrottam az ágyról, felöltözködtem, felsiettem a hajóhidra s onnan körültekintettem a tájon. Azt reméltem, hogy az a csodaszép látvány, amely szemeim előtt kibontakozott, eloszlatja tán ezt a borongó mélabút, amely talán é azért csökönyös oly nagyon, mert semmi oka nincsen.