A bazilika hercegnője [antikvár]

1625. Azúj pápa választását ünnepli Róma, amikor egy gyönyörű angol hercegnő érkezik az örök városba, akinek az édesanyja olasz származású. A bíborosok és kurtizánok városában hamar felfedezi a pökhendi gazdagok és a nyomorult szegények, a rend és a káosz, a szigorú erkölcsiség és a szabadosság zavarba ejtő ellentéteit. Róma elbűvöli Clarissát, akit az olaszok principessának szólítanak. Clarissát nemcsak Róma nyűgözi le, hanem a barokk kor két világra szóló művésze is: az egyik Lorenzo Bernini, a zseniális szobrász-építész, a pápák és a nőkkedvence, a nagyvilági férfi, a másik Francesco Boromini, a mogorva, magának való tüskés modorú lángelme, az építészet megújítója, a tökéletesség megszállottja. A két férfi az új Rómát akarja felépíteni, s szembeszökően ellentétes természetük ellenére is arra kényszerülnek, hogy összefogjanak a nagy cél érdekében. Hiába kettejük egymásra utaltsága a művészetben. Clarissa iránt érzett szerelmük halálos ellenséggé teszi őket. A principessa élete azonban nem a férfiak miatt kerül veszélybe, hanem nagynénje, donna Olimpia, a pápa sógornőjeés szeretője miatt. Ez a gyilkos indulatok rabjává, a féltékenység megszállottjává lett asszony a háttérből les leendő áldozataira, köztük Clarissára, s csak a megfelelő pillanatra vár a pestistől bűzlő városban, hogy héjaként csapjon le unokahúgára...